|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Dobban. És dobban. És dobban.
Szívizomhúr csendben pattan,
Szívbillentyű nyílik, zárul,
Szívcsarnok kapuja tárul,
Húzódik, tágul az izom,
Rezdül minden parány atom,
S zubog, mint folyó, az élet;
Él, mint napnyugta és kelet,
Dolgozik, mint eleven gép,
S lesz a sok rész egész és ép.
Dobban... És dobban... És dobban...
És a legszebb pillanatban
Remegnek az élő falak,
Feltűnik egy zord árnyalak,
S a halál hűvös szele fúj,
Láncra verve mázsányi súly
Húzza le a szív csarnokát,
Terheli a mechanikát,
Elakadnak, megrekednek
Az élő fogaskerekek.
Dobban...... És dobban...... És dobban......
A halkabbnál is halkabban
Lassan lassúdik a mozgás,
Elhalkul a pezsgő zsongás,
Síri csendbe vonul a táj,
Megáll a szív, az izom fáj,
A holt földön megfagy a vér,
Jégvirágba hűl minden ér,
Talán egy utolsó sóhaj:
És nem lesz több sóvárgó jaj.
Dobban-dobban-dobban-dobban,
A szív, mint pokolgép robban,
Felizzik, mint acél, a vér,
A tüdő éhes: enni kér,
Lángba borul a szívcsarnok,
S tovább űz a tűz, mint zsarnok,
Az izom füstöl, a vér sír,
Lángol a szív, serceg a zsír,
És mint túlhajtott szerkezet,
Összeomlik minden élet.
Dobban......... És dobban......... És dobban.........
És aztán többet nem dobban. |
|
|
- december 01 2010 12:19:21
kedves Tris,
az agóniát vetted vezérfonalnak. Szépen levezetted a versedben a lassan, de biztosan beálló halált.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- december 01 2010 13:22:21
Tris!
A szívnek ez a dolga, csak dobban, csak dobban!
szépen megírtad!
grtula ircsi |
- december 01 2010 18:01:04
Gyönyörűen levezetted a szív működést az utolsó leheletig...Gratulálok! Lyza |
- december 01 2010 22:55:25
Húú, micsoda szív-mechanizmust
ábrázoltál itt.. Ez igen.. csupa lüktetés
a versed..A szív munkája az életünkön át
Szeretettel, Zsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
