|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Elvesztett szabadság....
Vajon hogy repül a madár,
ha szárnya szegett már?
Párjára hogy talál?
Fészkére hogyan száll?
Szegény kis madárka,
ül a fának odvába',
Gubbaszt,vergődve csapkod,
szárnyával ide-oda kapkod.
Ó,te kicsiny madárka,
ülj a fészek odvába',
Felejtsd el,hogy repültél,
vígan éltél,énekeltél!
Sír a kicsiny kis madár,
könnye folyik,csorog már.
S bár a szárnya szegett már...
A lelke azért messze jár.
1994. |
|
|
- november 25 2010 13:30:27
Kedves Gabriella,
lüktető soraid feledtetik a kismadár szenvedését.
Szeretettel: Radmila |
- november 25 2010 15:39:23
Kedves Gabriella!
Látom, hogy 1994-ből származik ez a költeményed, de úgy érzem, számodra most is aktuális a mondanivalója. Szimbólikus értelmű. Megértelek!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 25 2010 18:28:33
Gabikám!
Az a törött kis szárny meg tud ám gyógyulni!
Nagyon kedve kis versedhez szívből grtulálok ircsi |
- november 25 2010 20:22:18
Nagyon szép vers! Szinte meghatódtam tőle! Ha a testünk nem mozdul,lélekben azért "utazhatunk", ahogyan ez a kismadár is!
Szeretettel:Geot |
- november 25 2010 21:05:05
Szomorúság egy kis madár életére ültetve.
nagyon jól írtad meg!
szeretettel. szisz |
- november 25 2010 21:49:11
Szép hasonlat szomorú vágyaidra
Szeretettel, Zsanna |
- november 25 2010 22:51:20
Majd meggyógyul az a madárka, és fog még szabadon repülni!
Szeretettel, Feri |
- november 26 2010 06:35:10
Köszönöm szavaitokat!
Igen, jól érzitek - a kismadár én vagyok, a kalitka az életem...
És igen - a madárka már szabad! S talán boldog is lesz egyszer |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
