Vágyom már a magasba, fel,
ahonnét még a zuhanás is édes.
Hegycsúcsok és fellegek fölé!
Vágyom elfeledni minden emberit,
minden mesterséges és mesterkélt anyagot.
Lebegni szeretnék.
Csak úgy! Magam miatt!
Legyen jó végre nekem is.
Önzés,képmutatás és megjátszás nélkül.
Gondok,gondolatok,kétségek mell?zésével.
-Lehetetlen?!
Egyenl?re én is így érzem!
-Meddig lehet az ÉN ?,és nem ÉN?
Vagy ezt ÉN szabályozom,esetleg tudatalattim?
Miért jó a kétén?ség? Egyszer?bb,
könnyebb mint engem magammal egyeztetni?
-Mit akarok ÉN és mit akar az ÉN?
-Válaszoljon valaki! Na! Valaki!!!
Valaki,aki ismeri a választ.Esetleg aki segít!
-Miért van csend?
Azt hittem ezt csak én nem értem!
Sebaj.
-Meséltem,hogy az énem megértem,
csak éppen nem az én énem?
Nemértem. Létezem,élem mindennapi életem,
ami eléggé ÉNTELEN!
-Éntelenül létezem?
-Vagy megvan az én ÉNEM
csak éppen nem azt élem?
-Énem egyenl? érzelmem?
Azt hiszem más az érzelmem
mint amit szeretne az énem.
-Belekeveredtem.De nincs baj!
Majd meghallgatva ÉNEM,
ÉN élem értelmetlen életem!
