|
 Vendég: 47
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Radnai István:
ELTAKART FELIRAT
a sírkő előtt burjánzik a repkény
a halál előtt meghajol az önkény
megyek talán magam is önként
a temetői kusza árnyak
levelei letört ágú fáknak
idefent odalent rágnak
mint evilági s túlvilági férgek
anyák feleségek férjek
apákkal békén megférnek
pihen anyai csók akár sodrófa
hangos érzéketlen fülekben a nóta
meséljem el mi történt azóta
megöregedtem túléltem korodat
letörtem s neked virágokat |
|
|
- november 08 2010 06:28:21
Érdekes igaz sorok.
Ölel
Ágota |
- november 08 2010 08:52:46
Kedves István,
ilyen az élet, mentek, mennek és megyünk egy napon mi is.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- november 08 2010 10:18:20
Nagyon tetszett. |
- november 08 2010 13:45:13
István!
Nagyon megható, szép versedhez gratulálok!
Most halottaknapján összejártunk három temetőt, mert ilyenkor minden halottunk kap virágot, és a sok szépen rendberakott sír között lát az ember ilyen elhagyottat, akkor összeszorul a szive, hogy nincs senkije? Pedig nem ősrégiek, csak elfelejtődtek.
Nem ítélek, hogy ne itéltessek!
üdv ircsi |
- november 08 2010 15:09:06
Nagyon szép és megható! Az utolsó sor tetszik a legjobban!
Szeretettel:Geot  |
- november 08 2010 17:54:39
Porból lettünk, porrá leszünk.. De egy szellemi ember, tudja, hogy az elköltözéssel nincs vége mindennek (majd erről még szeretnék veled ...)
Üdv, Zsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
