|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Elmentél, s itt hagytál magunkra minket,
El sem búcsúztál, csak itt hagytál mindent.
S most csend öleli az őszi, komor, csupasz tájat,
Szívem szomorú, s hosszú ideje vágyódik utánad.
Ősz hajszálad, a hideg kis párnán meg meg csillan,
Szemem előtt öreg, de mégis vidám arcod felvillan.
Kicsiny házad a magánytól összeroskadt,
Régi kis kertedben, minden rózsa elhervadt.
A tornácon csendben, s üresen ül, a lóca egyedül,
Már a kis cinege hangja is másképp csendül.
Didereg, s vacog minden régi poros bútor,
Hiszen már nem lobog tűz,régi kis kályhádból.
S a régi kopott képek némán néznek a polcról,
Titkos, s ismeretlen pillanatokat mutatnak a múltból.
De te nem ülsz már előttem ráncos, mosolygó arccal,
S nem adsz már tanácsot, hogy szálljak szembe a kudarccal.
Nem biztatsz, hogy soha ne adjam fel,
S nem vigasztal már, mikor a magány, s a bánat fog el.
Csak elmentél, s itt hagytál minket,
El sem búcsúztál, csak itt hagytál mindent! |
|
|
- november 06 2010 15:24:11
szerintem - ezen az oldalon nem szokványos, eleven a fogalmazásod, láttatod!
üdv a fedélzeten! |
- november 06 2010 15:31:18
Kiro!
Csodálatosan szép, de végtelenül szomorú a bemutatkozó versed!
Nagyon meghatóan foglmaztál. belesajdult szivem!
Gratulálok ircsi
/Nekem sincs már senkim/ |
- november 06 2010 18:59:57
Szerintem ebben a versben nemcsak a fájdalom és gyász csendült meg, hanem a tehetséged is,
szeretettel: Netta  |
- november 06 2010 19:09:19
Együttérzek veled, fájdalmas emlékvers. |
- november 06 2010 23:17:37
Nagyon szép,megható vers!
szeretettel:Geot |
- november 07 2010 08:09:59
Méltó emlékezés!
Gratulálok.
Ágota |
- november 07 2010 13:13:53
Nagyon szépen köszönöm kedves tőletek |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 19. hétfő,
Nándor napja van.
Holnap Vendel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
