|
 Vendég: 67
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
HONTALAN REMÉNY
Hideg, zord szél susog a kopár ágak között.
Egy hajléktalan didereg a betontömb mögött.
„Mondd, sanyarú sorsú ember, családod merre jár?”
Sietve viszek neki egy forró, gőzölgő teát.
„Ne aggódjon értem, - mondja -, nem ez az első tél,
mely kint a havas dombok között engem magányosan ér.
Már túléltem ennél keményebbet is, egy párat,
csak így karácsony tájékán fagyaszt meg a bánat.
Bár családom elhagyott, lelkem mégsem hontalan.
S volt idő, mikor létezésem nem volt haszontalan.
Nézze, itt lent, a friss hó s a levelek alatt,
csendesen, a széltől óvva éledezik a mag.
Én nem búsulok, hát ne csüggedjen Ön se,
ha az embereknek nem tetszik a szomorú verse.
Nemsoká tavasz jön, s az elillanó tél emléke
lesz a magamfajta hazátlan melengető reménye.”
(Pécs, 2010. január 5.) |
|
|
- október 25 2010 18:44:49
Szia Mab Tee nagyon tetszik a versed....
 |
- október 25 2010 18:46:55
Egyszerre leverő és reménykeltő...
 |
- október 25 2010 18:51:53
Kedves Chatlik és NDI!
Köszönöm szépen a hozzászólásokat. |
- október 25 2010 19:40:51
Remény szomorú, szép sorokban!
Szeretettel:marina |
- október 25 2010 20:37:44
Megható ! Nincs más csak a remény,ami életben tartja őket! Nehéz időszak jön a tél érkeztével rájuk!
Szeretettel:Geot |
- október 26 2010 20:46:32
Nagyon megható, de amig remény van addig jó, mert az hal meg utoljára!
gratulálok szép versedhez ircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
