Végtelen esztend?k szirmai szárnyra kaptak
S kókadozva hulltak el,emléke a napnak,
Melyen a Sötétség Úrn?je álnokul
Hadat indított Holdbéli álom-világom
Ellen-megóvtam,de óh,belehaltam,látod-
emléke kísért,titkon fölém tornyosul.
Aznap ártatlanok könnyei fénnyé váltak
S benned egyesültek;halvány,szelíd homályba
Rejtetted bátor védelmez?im s ?ket;
Ám egyedüli hatalmad nem volt elég,
Hát életem áldoztam s helyeztem beléd:
Ily fényeddel megtörted a Sötét er?ket.
S most....kusza félelmek néha azt súgják halkan:
Mégis vége,örökre egyedül maradtam,
Csak a fájalmas üresség virraszt nekem;
Máskor titkos remények dúdolgatnak lágyan:
Új életet kaptam,hogy ?ket viszontláthassam
S Hold-világom el?l eloszlik a felleg...
Maryam - október 23 2007 11:07:33
Metafora, különleges szavak, titkok. Ezt éreztem a vers olvasása közben. Nagyon tetszett, gratulálok.
Maryam
denes - október 23 2007 11:08:11
Kicsit magaslatokba vitt ez a vers, mintha útjára kelt volna egy titkos gondolat.
amazonasz - november 08 2007 16:41:42
Versedr?l, a Mátyás királynak vitt ajándék jutott az eszembe: Vittem ajándékot, meg nem is" hiszen a madár a király el?tt elrepült. Te is mindent elénk tártál, ám mégis mindent ügyesen elrejtettél. Az érzések viszont láthatóak voltak.
Gyula
