Napkorong

Nagy öblű, könyék magas famozsár volt,
a kezek, térdek jó ízével pácolt,
lágy feketébe átsuhanó barna,
a színét lassú, módos munka marta,
s a szája várta, az a nagyra tátott,
a pörgetett és tiszta szemű mákot,
én ütögettem, kedvem beleszítva,
kis gyerekkarom közibe szorítva,
és úgy nógatta – ne sokáig tartson –
a hosszú szárú rúd végét a markom,
míg jó játék volt, sohase volt munka,
de izmom végül fáradón megunta,
az anyám mást tett, mégis odalátta,
majd jóváhagyta óvó pillantása,
csak hajlongott – a kedvem volt a napszám,
friss tészta hengerült a gyúródeszkán,
s míg gyúrta-szelte – gondok se gyötörték,
s a mákos tészta maga volt a fölség.

Hozzászólások

marica - október 05 2010 09:50:46
ÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!
Kedves Mityka!
Elbűvölő A Költeményed. Rendkivűli módon szőtt metaforák, megszemélyesítések, válogatott szóhasználat idézi a máktörésés mákoskalács sütés régi techmikáját. A gyermek részvételét a játéknak vett munkát,és még sorolhatnám mi minden van ebben a csodálatos versben,.Érezn,. látni szinte film szerűen perget, akár a mákszemeket a famozsár a törőrúd alatt. k
Kemény munka:
"míg jó játék volt, sohase volt munka,
de izmom végül fáradón megunta,"

és benne még is lágyság min a végső "fenség": aMákos kalács.
Szívből gratulálok!

Szeretettel: marica

agota - október 05 2010 10:08:07
Ó de Kedves!
Ágota

Torma Zsuzsanna - október 05 2010 10:19:40
Kedves Mityka!

Ezt a versedet megint sikerült olyan ízesen megírnod, amilyen jóízű csak a mákoskalács lehet.
Tegnap vittem haza mákot, és valószínüleg mákoskalács lesz belőle, most már biztos vagyok benne!

Üdv.: Torma Zsuzsanna

reitinger jolan - október 05 2010 15:42:43
Látod, manapság inkább parlagon hagyják a földet, ahelyett, hogy beültetnék legalább mákkal.
Talán jobb, mint a vadkender