|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Amikor véget ér
Egyetlen mozdulatod kellett,
mely rostjaimnak feszült
és megolvasztva sejtjeimet,
létem cseppfolyossá tette.
Mint hõségtõl szenvedõ vad
úgy kortyoltál belõlem,
kielégíthetetlen vággyal,
újra és újra magadhoz martál.
Egyetlen lépésed kellett,
s szétszórt érintéseid alatt,
süllyedõ víztükrömbõl,
mint ezernyi sérült katona
az elvesztett csata után,
hullám-könnyek hada menekült,
kielégíthetetlen vággyal,
te mégis újra kívántad vérem.
Egyetlen szavad kellett,
mely ajkadon reményként ült,
s bár nyomodban settenkedve
tolvajként törtem életedbe,
valóságomat mesévé tetted.
De nem áldás a tolvaj lét!
Bolondként fulladva beléd,
nyelvemen egyetlen szót hagytál,
ahogy egykor érkeztem hozzád,
úgy küldtél a hátsó ajtón tovább.
2010.06.07.
Miklós Imola |
|
|
- szeptember 24 2010 14:27:35
Szépségesen szomorú, felkavaró a versed.
Maryam  |
- szeptember 24 2010 18:02:53
Magas fokú a költői tudásod.. Tetszenek az írásaid. |
- szeptember 24 2010 18:20:00
Csak gratulálni tudok!
Szeretettel, Feri |
- szeptember 24 2010 18:22:46
Nagyon szép, remek a versed!
Szeretettel:Geot |
- szeptember 24 2010 21:02:54
Imola Kedves!
Versed a keserű való szűlte, de ahogy megirtad az maga a gyönyörűség. Sajnos!
üdv:gufi |
- szeptember 25 2010 07:54:41
Nagyon-nagyon jó vers.
Az utalások, hasonlatok, költői megfogalmazások okán mondom, a valóság művészi kivitelben!
Szeretettel és sajnálattal olvasta: Vallejo |
- szeptember 25 2010 08:31:38
Kedves Imola!
Művészi megoldás,magas színvonal
csak Rád jellemző csodálatod stílus !
Gratulálok és köszönöm !
Csaba . |
- szeptember 25 2010 15:12:38
nagyon köszönöm mindenkinek!
ne sajnáljátok, ennek így kellett lennie! amúgyis felesleges a sajnálat. fõleg ebben a helyzetben, tudatosan kerestem magamnak a fájdalmat! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
