|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Vágányok futnak,
vonatok száguldanak,
távoli álmok
vonzanak.
Menni
vágyok,
elfutni innen,
de
lábaim mozdulatlanok.
A szitáló esőt bámulom.
A szél szemetet söpör
mellettem.
Jó lenne összegyűrni
és belevetni
eltékozolt életem.
De csak állok,
rád várok.
|
|
|
- szeptember 17 2010 20:24:05
Annyira fent és lent élünk, sokszor gondolkodom,a "normálisa" hogy van ezzel????
ölel
Ágota: |
- szeptember 17 2010 21:52:36
Nagyon tetszik a versed! Sokszor csak későn vesszük észre,hogy eltékozoltuk az életünket,vagy életünk egy részét! Tudjuk,hogy tennünk kellene valamit,de mégsem mozdulunk!
Szeretettel:Geot |
- szeptember 17 2010 23:32:44
Ágota....ez engem is foglalkoztatott az utóbbi időben....de tudod mivel zártam?....nos...azzal, hogy én nem is akarok "normális" lenni....DE..DE..DE..DE...ki dönt abban, hogy mi a normális?....szerintem így szép és normális az élet, hogy érzékenyek vagyunk mindenre...és meg tudjuk járni az "utat" a földtől az égig..és vissza... ..
köszönöm, hogy olvastál.. |
- szeptember 17 2010 23:34:14
Geot...ezt jól érzed....nagyon jól...hogy a jelenemben a múlt játssza a főszerepet......és sajnos ma már nincs erőm "mozdulni"... ...
köszönöm, hogy erre jártál... |
- szeptember 18 2010 03:14:29
Várj míg teheted,tetszett |
- szeptember 18 2010 10:37:10
Nem biztos, hogy előnyösebb lenne futni, mint állni és várni. Futás közben nem lehet verset írni, azt pedig kell, muszáj |
- szeptember 18 2010 14:58:32
Inkább állj és várj, mert ha futnál nem biztos, hogy jó irányba indulsz.
Szeretettel Joli |
- szeptember 18 2010 16:18:12
Nagyon szép, formailag és tartalmilag is!
Remek! Gratulálok!
Zsanna |
- szeptember 19 2010 14:40:13
Életünknek nagyobbik része azzal telt el, hogy rohantunk. Elmentünk sok szép dolog mellett, nem volt idő megállni, csodálkozni, vagy csodálni, gondolkozni, vagy meditálni. Meg kellett élni, és futottunk fejvesztve már mozgó vonatok után. Most talán eljött az az idő, amikor szusszanhatunk, visszatekinthetünk, mérleget készíthetünk. Kényszerű, vagy önként vállalt pihenő után azonban jó továbblépni. De már csak óvatosan, nem rohanva, hiszen tartogat még számunkra az ősz számtalan csodát. Tömör versed életérzését gyakran átélem magam is. Egyfajta bénultság vesz erőt rajtam, de egy idő után felráz a lelkiismeret-furdalás, és akkor újra nekivesekedek az életnek.
Üdv, Feri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 19. szombat,
Vilhelmina napja van.
Holnap Friderika napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
