|
 Vendég: 76
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Versforgatagban csak egyedül élek én,
egy fedél nélküli agyagház tetején,
mint Robinson Crusoe- éhezve, félholtan,
egy lakatlan lakóház tetején...
Nézek lefelé az apró hangyácskákra,
de nem lépek én se előre, se hátra,
mint egy vérbeli kalandor bankrabláskor.
A hangyák is pont olyanok, mint én...
Küzdök a széllel, mely repíti a hullát,
s ír még a semmibe egy-két dupla-nullát,
mint aki graffitit fest a romos falra.
Hullaként agg koporsó fedelén...
|
|
|
- augusztus 30 2010 23:14:36
morbus morbidus hungarus temporis mutandis |
- augusztus 31 2010 15:31:47
megdöbbentõen fekete hangulatú vers! |
- augusztus 31 2010 19:24:42
Remény vesztett, sötét képek. Lépj ki belőle!
marina |
- augusztus 31 2010 19:45:07
A verseim és én talán két külön világban élünk...Alapjában véve én vidám ember vagyok...ez a belső világom...
Köszönöm nektek!
Üdv.: Netta |
- augusztus 31 2010 19:47:07
Nekem ez inkább egy érdekes játékos vers...
pesszimizmusa ellenére.. Jól játszol a szavakkal!
Nagyon tetszik.., de ezzel az erővel az élet dolgaival is elbíbelődhetnél A vers maga: 5-ös fölé!
Üdv, zsanna |
- szeptember 01 2010 17:26:49
Antoinette!
Nekem is szomorú, borus hangulatú a versed, de lehet, hogy csak a hangulatod volt ilyen?
Velem elő szokott fordulni!
Kemény vers, de nem rossz!
Üdv ircsi |
- szeptember 01 2010 19:56:10
Zsanna, Pircsi!
Köszönöm Bizonyára csak a hangulatom volt ilyen, ez valószínű |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
