|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Már megint a Citadelláról
bámulom a szemeim előtt
meztelenre vetkőző várost.
Lassan dobja le a köd-ruhát,
ahogy egy bárka úszik odébb
a pirkadatban, a vénülő Dunán.
Hullámokból mély ráncokat
szél csavar zavaros vizére
és bennem egy fáradt gondolat
helyet foglal a feledésnek.
Énekelni szeretnélek e percben,
himnuszommá fogadni lélegzeted,
magányos és páros akkordokban
csak téged akarlak dúdolgatni.
De te már nem engeded hangomat
torkom rejtekéből felszakadni,
ezért véres körmeimmel tépem szét
lélek-gitárom belőled font húrjait!
Miklós Imola
|
|
|
- augusztus 27 2010 18:40:02
Imola!
Nagyon komoly verset írtál, gratulálok ircsi |
- augusztus 27 2010 18:51:01
"...érzem a dallam elhalkul
bennem felejtve a kottát..."szép, mély érzelmekkel... |
- augusztus 27 2010 20:17:33
nagyon tetszik....veled dúdolom..../de az aszott szó helyett találj valami mást...bocs../
grat.... |
- augusztus 27 2010 20:59:05
Ez igen! Akkora mélye és ereje van!
Gratula |
- augusztus 28 2010 10:45:02
Kedves Pircsi, mse, Böbe köszönöm!
Kedves Imre, igazad van! már javíttattam is! köszönöm! |
- augusztus 28 2010 13:35:38
Tetszett a versed, kedves Imola, különösen ütős a két befejező sor.
Szeretettel, Feri |
- augusztus 28 2010 15:51:23
köszönöm Feri! |
- augusztus 28 2010 21:18:04
Nagyon- nagyon jó vers! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
