|
 Vendég: 87
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
... meghalok kicsit néha...
fekete, apró táblán
porladó fehér kréta
díszelgő nyoma vagyok,
egy arc, mit velem karcol
ártatlan gyermeki kéz,
egy mosoly, keserű méz,
unottan félredobva
játékát, a fiókból
előhúz egy szivacsot,
mi ágyam törli végig
és vele álmom veszik,
vagy csupán, egyedül én?
...meghalok kicsit néha...
őszinte gyermek-könnyből
mosollyá leszek, ifjú
szívében a szerelem,
üde pír hamvas arcán,
ahogyan megcsókolja
kedvesét, átölelve
bújtatom mellém őket,
vigyázva lépteiket
őrködöm álmuk felett
és mikor összeforrnak
a sorsok, én akkoris,
mindig ott leszek velük.
...meghalok kicsit néha...
remegő hanggá válok,
ráncokká, fáradt szemek
telesírt éveiben,
kegyvesztett, önző lélek
görcsös ragaszkodása,
meghasadt, vérző szívek
hálátlan lemondása,
az utolsó kiáltás
haldokló száraz ajkán
de hideg kezét fogva,
a végső pillanatban,
én úgyis megszületek!
Miklós Imola
|
|
|
- augusztus 26 2010 19:20:28
jó parabola - szépen előadva! |
- augusztus 26 2010 20:24:11
Imola!
Szépet írtál, hát azt hiszem mindenki néha egy kicsit meghal, utánna feléled!
Gratulálok ircsi |
- augusztus 26 2010 22:00:45
Nagyon szépen felépített versedhez gratulálok!
Zsanna |
- augusztus 26 2010 22:39:21
Tetszenek a verseid, a gondolataid! |
- augusztus 26 2010 23:00:09
Remek versedhez gratulálok:Geot |
- augusztus 27 2010 08:08:08
Nagyon tetszik a versed! Gratulálok! |
- augusztus 27 2010 18:21:49
nagyon tetszett... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
