Napkorong

Értem - búcsúzom szeretettel...

Értem a csöndet, a hallgatást,
mely lobbanó vágyad helyett ölel...
Értem a szótlanul megbújást,
mi kimondott szavaimra nem felel.

Értem - s bár eddig csak reméltem...
reméltem, felébredsz s érzőn karolsz...
Értem - s szívemből végleg elengedem,
felfogom - te már mással élsz,álmodsz...

Értem...bár valahol kételkedem -
megéri folyton csak keresni a holnapot?
Értem...én túl kevés vagyok neked-
kívánom, találd meg perzselő Napod!

Értem, te kergeted mindig a pillanatot,
mindig jobbnak akarod a másnapod...
Értem, szabadon akarod élni a napod.
lobogó tűzként megélni a holnapod!

Értem a csöndet, a hallgatást,
vágy helyett a csend békével felel...
Értem a szótlan igazmondást...
S én búcsúzom tőled szeretettel!

2010. augusztus 2.

Hozzászólások

marina - augusztus 04 2010 07:36:22
Szépen, csendesen búcsúztál! Bár nagyon tud fájni.Tetszett.

Szeretettel:marina

Geot - augusztus 04 2010 07:46:27
Nagyon szép ! Bár a búcsú mindig fájdalmas,különösen,ha szeretünk még valakit és mégis el kell engednünk. Szép dolog,ha szeretetünkkel bocsájtjuk útjára!
Szeretettel:Geot

lenabelicosa - augusztus 04 2010 08:13:15
Kedves Gabriella, szép az elengedő versed. A fájdalom is múlik majd...
Szeretettel: Léna

szucsistvan - augusztus 04 2010 08:55:12
Na tessék! Mindenki búcsúzik !

Nagyon szépen írtad meg Gabi

pircsi47 - augusztus 04 2010 08:57:39
Gabikám!
Neked a búcsú, sohase fájjon.
Utánna jön majd valaki más,
s nem merad meg a nagy szerelemből
csak egy elkésett szívdobbanás!
Szeretettel: Pircsi

winston - augusztus 04 2010 14:15:01
fájdalmas szép vers...átéreztem

Csontos Gabriella - augusztus 04 2010 15:12:33
Köszönöm hozzászólásaitokat!
Pircsike! Aranyos vagy - de sajnos, nagyon fáj...S hogy jön más?Akarom egyáltalán?