|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Magányba fagyva
Fázom. Jeges szél süvít,
Bel?lem mindent kiürít.
A fájdalom, a kín,
Tovább már nem feszít.
Gondolataim megfagynak,
Mint dér az ablakon,
Nem jár az agy tovább,
Mert lassan feladom...
Elég a küzdelem,
A vágy hiába hajt,
Csatámat elvesztem,
A vén kaszás guillotinba hajt.
Feladom. A végem ekképp jön el,
Feladom. A test így hajlik el.
Elernyed, kiszáll a mély er?,
Testem elfekszik, egyszer új remény j?.
Majd tavasszal, a síromon rothadó virágok,
Hangom szétszórják, miként kiálltok!
S ha elveszett lelkeitek még meghallják,
Poraiból, feltör? csonkjait láthatják.
S talán ?szre még, az is lehet,
Ha nem sérti, tapossa senki sem,
A megölt, megtört szív,
Törékeny valójában, újra életre kelhet.
2007. október 9. |
|
|
- október 10 2007 08:09:36
Lemondó, szomorkás hangulatú a versed, szemléletes költ?i eszközökkel. Már a fers felütésében érezni a szomorúságot, ezek ellenére úgy gondolom, hogy nem fogod feladni.
Maryam  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
