|
 Vendég: 66
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
CCCXLVII. szonett
Már nem álmodok fényeket, s ha sötét is
Marad köröttem a csend, csak vele
Hallgatom az idő lassú percegését, - s míg
Ha halad is, s nyiladozik egyre-egyre…
Vágyakozásom szárnyain reppen hozzá,
Óh, - legyen lenge nyár, vagy őszi alkony
Zord tél, vagy illatozó tavasz tájt…
- S ha szerelme ecsetje simítja arcom, -
Csak boldogság képét festi rám, - így,
- Hát újra tanulom az élet csodás színeit!
…Mert van újabb, mit leírhat érte tollam,
- Új szó, új strófa, - s mily tömérdeknyi kincs,
Mit birtokol, s majdan nékem adhat -
S a világnak, …kettőnk érett gyümölcseit!
20091225
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva! |
|
|
- június 24 2010 20:32:46
Szép a versed, gratulálok: Pircsi |
- június 25 2010 11:29:51
Csodás sorok... végig idézhetném.
szeretettel Tay |
- június 25 2010 19:00:50
Nagyon szép; új színek, új szavak, új kincsek.. Így legyen! Ámen, mindörökké..Ez a szonetted is nagyon jól sikerült, Gratulálok!
Üdv, Zsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
