|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
CCCXXXIV. szonett
Éjszaka párnámba temettem magányom,
Álmom vágya, a szeretett messzeség;
S míg testem heve elhagyatva szivárog, -
Nincs, kit ölelve melengethetnék.
Már nem becézem, mint „Tündér szépet”,
S imádom, mint az Ős-walhallát, -
S már nem játszom Költőt, s Istenséget
Csak szűkülne kettőnkre már, eme nagy Világ!
- Mert szívem áhítja a rég várt pihenést
S létem elúnta a fáradt magányt;
Míg álmaimban, ha megszületne is…
Átölelve, örökre karomba zárnám
S felednék mindent, ami szenvedés!
- Már szeretlek, egyetlen „Mennyország”!
20091120
Louis De La cruise
Minden jog fenntartva!
|
|
|
- június 22 2010 17:27:34
Szép versedhez gratulálok: Pircsi |
- június 22 2010 17:46:25
Lenyűgöző szonett, nagyon kifejező.., szép képek egyéni hangulat
Az élre fog kerülni meglásd e szonett
Szeretettel, Zsanna |
- június 22 2010 19:47:38
Nagyszerű vers,gratulálok!! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
