Napkorong

Térdére téve kezét fújtat tovább
Az anyag belibben a térben, maj
d viharrá nemesül. A mutatók té
tován egymásra néznek, a máso
dpercek belelógnak a semmibe.
Valakinek ki kéne cserélni az ór
ában az elemet! Megállt az idő.!.

2010-06-08

Hozzászólások

hubart - június 10 2010 05:48:22
Eredeti! A forma szépen kiszolgálja a tartalmat. Tetszett!
Üdv, hubart

reitinger jolan - június 10 2010 07:25:52
Érdekes megközelítése az idő megfogalmazásának.

(az anyag belibben a térbe (hová) vagy anyag libben a térben)

Egy kicsit a forma kedvéért túlbonyolítottad a nyelvtanunk helyességét felborítván.

Szeretettel Joli

Torma Zsuzsanna - június 10 2010 10:07:42
Kedves Mihály!

Ez a vers éppolyan "szétesett" attól, hogy a szavak végi betűket a következő sorba tetted át, mint egy modern festmény, amelyen éppen egy óra darabjai lógnak a levegőben, de most nem jut eszembe az alkotójának a neve. A nevekkel mostanában hadilábon állok. Ez a festmény egy órajavító üzletben van felakaszva, ill.az eredeti festmény másolata.
Talán Te jobban meg tudod mondani ennek a modern festőnek a nevét és a festmény címét is, hiszen, ha jól látom a beillesztett kép is az Ő műfajában készült!

Az idő persze nem áll meg akkor sem, ha az óramutatók megálltak!

Üdv.: Torma Zsuzsanna

sziszifusz - június 10 2010 11:11:54
Én úgy értelmeztem, hogy az időt bedobozolták!
Ez a téglalap formájú zárt forma ezt sugallja nekem.
Ezért választottam ezt a képet hozzá, mintegy jelezvén, hogy az idő elfolyik és anyaggá módosul saját viharában.
megbontva minden szabályt (nyelvtanit is) hiszen a tepsiben már minden mindegy. Hiszen minden lény egy saját időuniverzum. A halállal melyet ez a téglalap (koporsó) szimbolizál, megáll számára az idő.

Fura egy költeményt írtál annyi bizonyos!
De megmunkálja a gondolatainkat és ez mindenképpen jó dolog.

Szeretettel. szisz

bZsanna - június 10 2010 15:36:28
Érdekes, elgondolkodtató vers

Nagyerdessy - június 10 2010 21:30:56
Mint tudjátok, szeretek írni. Magamhoz mérten mutatom meg gondolataimat. És naponta tanulok, elmémmel mérve a körülöttem lélegző világot, s benne az embert mint egészet.

Szeretem a hozzászólásokat. Benne van, az olvasó hogyan bontja tudása segítségével le, aztán mi módon, s mit épít fel magának belőle. Ez teszi felejthetővé, vagy időtállóvá mondanivalómat. És mindehhez kell a Teremtő áldása. Vezesse az elmét íráskor, meg olvasásakor. Ez az én tanulásom fontos lehetősége az alapokon túl.

Ezért fontos nékem, hogyan fogadod és mit indít el benned egy írásom olvasása. Most is azért teszem szemed elé, várva a Te hasznosságodat. Köszönöm, hogy vélem vagy; Mihály