Álmokat építünk,de könnyes jöv?kké tépjük szét,
Még él a remény mely majdan istenhez kísér.
Hangtalan a jel ha hangos, lavinává vátozik,
Még kér a szív hát adjatok még neki.
?rültek a képek melyek lassan halnak meg,
És nincsen már hitem nincs semmim mi neked kell.
Építsük hát együtt éljük hát együtt kínjaink,
De még sír a szív hát adjatok kegyelmet neki.
Nézd a könnyem jele annak mi bennem él,
Nézd hogy hal meg egy kicsiny szenvedély.
Majd lassan,újra,csendesen próbálok meghalni,
És hiszem hogy ott fenn lesz mit egymásnak mondani.
Bár ott lesz,igen ott lesz valami megnyugvás,
És nem lesz,igen nem lesz több átkozott árulás.
És itt állunk egy szív temetése felett,
Mert nem lesz és nem volt megment? szeretet.
hajnicska - október 06 2007 19:50:10
Köszönöm drága gabi,mindig jól jön egy kis bíztatás.Puszi Hajnalka
vhzsuzsa - október 06 2007 20:32:54
Kedves Hajni!-A szenvedély nem tart örökké.Lassan elcsendesül,és szeretetté válik.Csak a bánatot temesd el;-lesz még ahhoz a szívhez valakinek itt a földön is mondanivalója.Szépen írtál róla.
amazonasz - október 07 2007 10:36:21
Fájdalmasan, és mégis gyönyör?en írtad le, ennek a szakításnak, szenvedéssel teli pillanatait.
Gyula
gosivali - október 09 2007 11:26:42
Fájdalmasan szép gondolatok...
