Napkorong

A Hontalan

Egy nagy szatyor volt kezemben,
mikor találkoztam vele,
egy szitokszót dobott felém.
hogy arcom pirult bele.

Fiatal férfi volt,
megtörten is helyes,
de a tekintete vibrált,
mint ki folyton kiutat keres.

Már szóra nyílt a szám,
s a belső hang kellett,
hogy csendre intsen:
"Nézz magadba,
a táskádban felesleges tárgyak,
s neki meg, rendes ruhája sincsen!"

Nem kell,-szólt,
se jó szó,
sem tőled alamizsna,
csak életet szeretnék,
ami még Tiszta!

Fogalmam sem volt,
hogy mit mondhatnék neki,
ami felrázná kicsit,
és meg nem sértheti.

Elnéztem az arcát,
a büszke dacos arcot,
hogy mennyi kínt rejthet el,
mennyi fájdalmas kudarcot.

Feszengve hallgattam,
s a csönd ránk szakadt,
ott is hagyott végül,
pár kínos perc alatt.

Sokszor láttam eztán is,
ahogy az utcákat rója,
reggeltől estéig,
mint kiknek ez a sorsa.

S láttam ahogy leépült,
változott az arca,
ahogy ez az örvénylő világ,
egyre mélyebbre húzta.

Hozzászólások

mezeimarianna - június 05 2010 05:21:46

(Nyitott szemmel,szívvel járni nehéz..Gratulálok!!!

szucsistvan - június 05 2010 06:02:05
meglátni másban az embert nem kis dolog

bZsanna - június 05 2010 09:58:03
Kedves Lili!
Ezt a fájdalmas epizódot költői szépséggel és könnyedséggel jelenítetted meg.. Nagyon tetszett, Gratulálok!
Üdv, Zsanna

pircsi47 - június 05 2010 10:10:10
Kedves Lili!
Nagyon szépen írtad meg versedet, szinte láttam magam előtt azt a szerencsétlen embert!
Gratulálok: Pircsi

giziszalay - június 05 2010 14:21:11
Tetszik. Gratulálok neked.
Szeretettel:Gizi

hubart - június 05 2010 14:40:32
Tiszteletre méltó szociális érzékenységed. Remek verset írtál, kedves Lili! Gratulálok!
Szeretettel, Feri

Zsu27 - június 05 2010 19:35:13
Lili, gratulálok, remek vers...

gufi - június 05 2010 21:14:03
Kedves Lili!
Szépen feltekerted a fonalat, belőle lett egy érzelmes gombolyag.
Örülök nagyon ha valaki, az elesetteket is tollhegyére veszi.
üdv:gufi