Napkorong

Küzdj!

Rémálom gyötör lassan felébredek
bénító érzés, ezt még nem ismerem.
Gondolkodom: ez vajon mi lehet?
egyik kábulatból a másikba esek.

Félelemtől görcsbe rándul gyomrom
remegve lesújtva, bénultan állok,
Bizonytalanság, kétely lesz úrrá rajtam
különös, de eddig semmit nem tapasztaltam.

Némán állok: vajon most mit tegyek
döntöttem, a bajnak elébe megyek.
Elmém sebesen jár, de tettre-kész vagyok
mikor az eredményt végre megkapom.

Szomorú az igazság, megmásíthatatlan a tény
nincs elveszve minden, kérlek bízz és remélj...
-Mégis összeroppanok, ám segítő kéz nyúl felém-
szedd össze magad! ne add fel, küzdj az életért!

Könnyeim' szégyellem elrejtem, senki ne lássa
szívem a súly alatt megszakad bánatában
Mosolyogva mondom: meggyógyulok!
végsőkig kitartok és küzdeni fogok

Belülről jön az erő, éltető mi énemből fakad
kezem ökölbe zárul s szorítom ajkamat
Még itt vagyok futok az álmom után
könnyfátyolon átcsillan a reménysugár.
Döntöttem:
csatát vívok harcolok, és elveszni nem fogok.
(2009. 09. 01.)

Hozzászólások

bZsanna - május 17 2010 11:07:47
Kedves Szofi!
nemmtudom, hogy valami betegség ellen küzdesz (én erre tippelek) vagy a szerelmedért? Mert ez utóbbira is lehet gondolni, hisz a szerelembe is bele lehet betegedni..Mindenesetre, versed nagyon remek, és gratulálok hozzá..
Szeretettel, bZs

Szofi55 - május 17 2010 11:42:41
Kedves Zsanna!
Igen, küzdöttem, nem adtam fel a reményt. Visszatértem, nekem sikerült. Szomorú voltam nagyon, e versem a kórházi ágyon írtam, mikor döntöttem, hogy csatát vívok, maradok.
Szeretettel: Szofi

gufi - május 17 2010 15:47:41
Szofi Kedves!
Bizonyítottad, hogy kűzdeni érdemes. A leg keményebb csata is megéri, főleg úgy,hogy az ember túléli.Sok sikert a továbbiakhoz.
A dilemmádat és a gyötrelmet szépen leírtad.
üdv:gufi