denes - október 02 2007 10:02:00
A tél mindig a hidegség, a magány és komorság jelképe s ha elszáll a kismadár útjára, a szívünk valóban hideggé válik.
krisztina - október 02 2007 21:24:22
Nagyon aranyos a versed.A hideg zord magányról írsz, még is, melegség önti el szívet ahogy a kismadárhoz szólsz.
Szeretettel:Kriszti
Maryam - október 02 2007 23:36:27
A kismadár szimbólumként, allegórikusan vonul végig a verseden. Felszólító és tagadó szavak, és a végén a megválaszolatlan kérdés....remélem nem repül el, hanem veled szárnyal tovább.
