|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Évszakok az életemmel
Álmos reggelen ha megtalál a bánat,
Emlékednek áldozok hosszú órákat.
Mosolygok, s merengek a messzeségbe,
Lebiggyed szám, mért múltam feledésbe?
Minden napom más, mégis változatlan,
Mióta nem vagy már, miden szokatlan.
Lassan egy hónapja, hogy elhagytál engem,
Emléked szívemb?l örökre kitörölhetetlen.
Vegyes érzések kavarognak egész testemben,
Hol szivárvány, hol vihar tombol lelkemben.
Szemem mindent elárul, ha énreám tekintessz,
Szenvedést, bánatot, örömöt, s igaz küzdelmet.
Lelkemet a tájjal tudnám egyenl?vé tenni,
Minden apró kis részemet vele egyesíteni.
Alakom a ködös, homályos reggelt idézi,
Arcomat a pocsolyák kavargó vize ihleti.
Könnyeim a f?ben megbúvó harmatcseppek,
Kezeim az égbeszálló megsárgult falevelek.
Lábaim mint földbegyökerezett kicsi cserjék,
S így várom én már egyre csak a tél közeledtét.
Te lennél a tél úrfi, s én az itt maradt ?szi lány,
Kik még régen találkoztak a meleg nyár alkonyán.
Szerelembe vegyültek, kivirult köröttük a kék ég,
Nem volt a múltba sem ily gyönyör? szép jelenség.
Már együtt várjuk ketten az ifjú tavasz virágzását,
A kismadaraknak egyre hangosabb lágy dalolását.
Nemsokára közeleg a régi nyár, az igazi boldogság,
Kérlek jöjj vissza, részemr?l nincs több kívánság. |
|
|
- szeptember 30 2007 10:30:47
Csak egy kívánság és mégis álom marad, friss még a seb s néha a könny is fakad. Megindító ez a mélyen gyökeredz? vonzalom, ez a mindent elkövetö önfeláldozás.Szembenézni a valósággal, néha lehetetlen és nincs er?, mely ezt megteszi.A szerelem még benned él,de a parazsat szítani önmagad ereje már kevés.Az érzelmek tragédiája ott sejlik már versed soraiban, elbújva még, de néha fel-felvillanva. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
