Napkorong

Vissza sem néztél, úgy mentél el
s a hátrahagyott kétségbeesés
hamis mosolya nyugtatgatja a szívem:
Jól vagyok.
Hold karéja keskeny álmot húz
sárgán, fekete lepedőre
s a távolság, bármit teszek
közöttünk el nem fogy.
Mikor lesz elég a pofonokból?
Mikor zárom be merengés kapuját?
Mikor húzlak ki a verssorokból
s lesz üres a tartalom, de saját?
Kergetőznek a gondolatok
s Isten ujja arrébb húzza
hajnalba felettem az eget
vörös tintával belém róva:
Vajon élhetek-e nélküled?

Hozzászólások

mezeimarianna - április 10 2010 18:27:06
Nagyon szép!!!Gratulálok!!!

reitinger jolan - április 10 2010 18:35:58
Kifejező, szép a versed.
Szeretettel Joli

vali75 - április 10 2010 20:41:25
Nagyon szép!

Gratulálok!
Szeretettel:Vali.

Eta-Etusom - április 10 2010 21:17:22
olvastalak és a verssorok visszhangoztak bennem..Dejavu!
Jogos gyász, jogosak az elbocsátó fájdalmas rímek...Szép!

Murak Tibor - április 10 2010 22:27:44
Hát ez nem semmi! Nagyon mély érzéseket fogalmaztál meg. Közel állnak hozzám a gondolataid. Tetszik: TIbor

winston - április 11 2010 00:56:04

köszönöm

Metallica - április 11 2010 07:32:00
Igen. Ez a válaszom az utolsó kérdésedre. Lehet, és kell is élni nélküle. Sajnos nehéz, és fáj nagyon, de tovább kell lépni! Súlyos kérdéseket feszegetsz versedben, s talán értelmes válaszokat sosem kapunk. A cipőt nehéz levenni ha szívünkhöz nőt, még ha szorít is. De muszáj megválnunk tőle, és újat kell húzni!
Szeretettel: István

bZsanna - április 11 2010 09:34:00
Érdekes, szép vers! üdv, bZs

winston - április 11 2010 16:12:09
köszönöm Nektek is...

heaven - április 12 2010 11:14:15
Nagyon szép, szomorkás sorok. Átérzem.

Papon - április 12 2010 17:38:59
Kedves mse!
Szerintem te tudod a félre húzott ég alatt is az általad feltett kérdésre a választ: élhetsz!!!
Az én kérdésem: hogyan tudja egy hátrahagyott kétségbeesés hamis mosolya a szívet nyugtatgatni????
Egyáltalán van mosolya a kétségbeesésnek? (Talán eltorzult vigyora lehet.)
Üdv.:
Papon