Napkorong

Nézem a fiamat. Oly békésen alszik,álmában nevet,
még tiszta a lelke,még oly sok mindent tehet.
Reggel ha felkel,keres téged,nem érti a helyzetet,
csalódottan csapkodja üres helyedet...

Hogy tudtad ezt tenni vele? Hogy hagyhattad magára?
Te is tudod,hogy szüksége lenne az apjára.
De te nem vagy itt,jobb dolgod akadt...
Csaprészegre vedelve szeretted magad.

Mit mondok majd neki,ha megkérdezi,miért nincs apja?
Mondjam neki azt: Egy üveg borért elhagyta?
Ki fog vele anyák napján virágot venni?
Ki fog vele a térre focizni menni?

És a lányod? Ő sem számít? Nem vagy rá büszke?
Mi lett belőle,pedig milyen mélyen kezdte!
Hányszor vagy képes egy gyereknek csalódást okozni?
Nincs olyan isten amiért megtudnál változni?

És csupán kisbetűkkel kérdem,velem mi lesz ezután?
Újra társam lesz a bűntudat,s magány?
Mint gyermek,ki anyjára emelte a kezét,
úgy szégyenlem magam a te szörnyű tettedért...

Nem találok szavakat,arra mit érzek,háborog a lelkem,
Fogalmam sincs,hogy mit is kéne tennem...
Csak azt tudom,hogy benned nem szabad hinni,
hisz neked csak egy a fontos: Inni,inni,inni...

Hozzászólások

sziszifusz - március 14 2010 23:20:28
Drága Goldika!

Óriási lelki erőt kívánok neked, hogy lehetetlen helyzetedet meg tudd oldani.

Szeretettel. szisz

reitinger jolan - március 15 2010 13:42:35
Most azonnal hagyd el ! A gyereked számít, rá gondolj.
Tiszta szívemből sajnállak és együttérzek veled.

Szeretettel Joli

bZsanna - március 15 2010 16:22:41
Kedves Goldika!Szép őszinte verset írtál a szomorú valóságról, talán így könnyebbis; jó, hogy megosztod velünk, mert bízol bennünk, imádkozom, hogy a legjobb döntést tudd meghozni; mindenesetre egy gyengébb pillanatában megmutatnám helyedben, NEKI ezt a verset, nem a nyilvánosság előtt, hanem kézzel írottan, Szeretettel, bZs