Megfoghatalan a játszi fény, mely gondolataimmal áramlik,
Mint színes pillangó úgy suhan át a szobán.
Nicsak! Egy érzés!
Egy megfoghatatlan szikrázó virág!
És benne az arcod látom!
Itt vagy te is? Kiabálom rá!
És csak siklik, repül a fényen,
A színek kavalkádjával magasra az égen!
És kacag, hallom a hangját!
Nevet! Hallom csilingelését belül a szobán!
Érzem az ízét, amely édes, az ajkamat érinti tán,
A boldogság, mint szélcseng?, melyet könnyen fúj a szél
De reppen ? máris tovább.
A szíved még ittmarad, az érzést ne vidd el még...
Könyörögve kérlek, hogy süssön a nap!
Mert az nagyon szeretném...
És ha szeretsz, még ezt megteszed.
Mert érted élek és csak veled élhetek!
denes - szeptember 21 2007 12:14:50
Úgy száll és énekel ez a vers, mint a pillangó és egy lágy dallam. Jó volt olvasni.
Maryam - szeptember 21 2007 18:59:28
Játékos rácsodálkozás, gyermeki lélek, szerelmes szív. Ez ugrott be, ahogy olvastalak. A boldogság azért ne repüljön csak tovább, maradjon jó sokáig, és a nap is süssön...mit süssön...égessen....
