|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Megterítesz, tányért, kést raksz
porcelánfehér reggelen.
Ragyogó, piros almát darabolsz
(ilyen az otthon íze).
Kávéillatot kavarsz,
de csak csöndesen;
nehogy felébressz.
Halkan kilépek a szobából,
jéghideg csempére hűlt valóság.
Oldalára borult üvegpohár a reggel.
Mezítláb érkezik a felismerés:
nekem kellett volna terítenem,
és a spájzban az almák
már túl ráncosak. |
|
|
- február 02 2010 21:29:53
Az idő múlása ott ólálkodik minden tettünkben.
A ráébredést remekül megírtad! ...ha jól értelmezem.?
Szeretettel: szisz |
- február 02 2010 21:33:51
Bizony nagyon jól!
Köszönöm... |
- február 03 2010 17:40:53
"Oldalára borult üvegpohár a reggel"..- számomra ez a kép nagyon megkapó.elgondolkodtató szép vers |
- február 03 2010 17:48:43
köszönöm szépen... |
- február 03 2010 21:49:51
köszönöm... |
- február 04 2010 15:43:22
A mindennapok rutinpillanataiba bújtattad a mondanivalódat. Metaforád páratlan, megszemélyesítésed különleges. Nem szokványosan írsz, a csattanóban a végén árulod el a lényeget.
Maryam |
- február 04 2010 16:18:28
köszönöm szépen kedves szavaidat |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
