|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Radnai István:
OLVADÓ AGYLÁGYULÁS
fagy szűntén a hó az édenkertek foglya
határoló hegyeken vackolja el magát
emlékezünk mint elveszett dologra
fületlen mackó csonka baba kaucsuk
karját lábatlan lóbálva gyerekkor lett
volna tottyant körte éden túlérett fákon |
|
|
- január 29 2010 14:34:57
Már megint jól odadobtad, hogy gondolkozzunk A cím már meghökkentő, pozitívnak nem nevezném, inkább érdeklődés felkeltő. Az első szavad hidegségét már a második szó feloldja. Tetszik az alliterációd a második sor kezdetén. Magasban kezdesz szemlélődni, hirtelen jössz le a földre. Az elveszettség párhuzama különleges, amit a veszteséggel, fogyással szimbolizálsz, foghatóvá válnak a dolgok, amik hibásak, csonkák, sebzettek. A jelenből visszaviszel a múltba, idősíkot váltasz, felsejlik a boldog gyermekkor, amit a szavakkal erősítesz: tottyant, éden. Megint felemelsz a földről, és ott is tartasz. Remélem nem voltam sok, ezeket az impressziókat éreztem. Tetszett
Maryam |
- január 29 2010 17:03:44
Az idei hó még megvan, de a tavalyi.... holvan már , mint meseszerű játékaink, az életünk.
Jeles.
Szeretettel Joli |
- január 29 2010 22:18:35
Érdekes, nem merném megkockáztatni, hogy elemezzem; inkább csk egy benyomást érzek, melynek mondanivalója: mire felnövünk, minden elrohad |
- január 29 2010 23:15:50
Már a cim is biztató, hát még a folytatás!
Tetszett!
üdv.era |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
