|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Önmagamat siratom..., abból az Időből,
Mikor homlokomra kék szemet tettem,
Ötletet akartam kapni.
Szemöldökeim felett, leszorítva tartottam,
Szálakat sodortam belőle, kezeimmel.
Szerettem volna, hogy szép legyek,
Vékony, kockás állal teremtsenek,
Uralkodó a kísértetek felett,
Vagy a hajóról a legbölcsebb.
S az üstököst, csóvájánál fogva húztam volna az Égre,
Ki ágyamban aludt volna...
Bár keresztre feszítenék testem,
S hol hosszan, hol keresztül lennék rajta.
Életem nekem akkor meg volt írva
Legyek ideg s telt életkedvvel,
Még Én, szép akaram lenni,
Úgy ahogy a törvény rendje !
De voltam az, ami voltam,
Mintha minden ismétlődne.
Téglákkal, egyessével falat emelünk... a magas Égre,
S a munkaruhát hordjuk tovább...
Visszaemlékezésül a hamis Kommunista évekre. |
|
|
- január 24 2010 14:17:18
különös képekkel írtad meg...tetszett |
- január 24 2010 17:20:27
Érdekes feszültséget hordoz a versed, ahogy az ellentétes dolgok egymásnak feszülnek: a lélek nagyraványása és a kommunista munkaruha..nem rossz |
- január 24 2010 19:32:45
aki önmagát síratja, és az emlékei között turkál szüntelen , az végtelenül becsapja magát , térben és Időben -de ahogy észrevettem azt a likat azon a zászlón, megértem.
(egyébként "hamis Kommunista évek" konzerválódtak)
Szeretettel
Emese |
- január 25 2010 21:36:15
Egy kis történelem... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 21. hétfő,
Máté, Mirella napja van.
Holnap Móric napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
