|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Szívem izzó kohójában
még nem kristályosodtak ki a szavak,
mik megfogalmazhatnák
örökké fájó hiányodat.
Oly sok éve már,hogy elvesztettelek
s bár nagyon szerettelek
most döbbentem rá,hogy alig ismertelek.
Mily titkokat rejthetett szived
soha már nem kérdezhetlek.
A sorstól túl későn kaptál
s tőlem elvett oly korán.
Éreztem túlzó féltésedet
de akkor nem értettem a miérteket.
Dolgoztál mindig,hogy felnevelhess
időd kevés volt,hogy mindenre felelhess.
Gyermeki ésszel mindent másként láttam,
mosoly mögé rejtőzött szemedben a bánat.
Biztosan fájt neked is a magány
és épp úgy hiányzott-mint nekem-az apám
Vele együtt tán könnyebb lett volna
előttem is másként állt volna a példa.
Ma már késő,hogy megkérdezzelek
mit kellene tennem,hogy boldogabb legyek.
Magamnak kell rájönni az apró csodákra,
a tőled kapott létezés varázslatára. |
|
|
- január 20 2010 12:58:36
Kedves Lazarshzs, nagyon jól ismerem ezt a fájó érzést, amit az édesanya korai elvesztése jelent. Nagyon szépen megfogalmaztad versedben az örök kételyt is, hogy vajon jól tesszük e a dolgunkat ebben a világban szerető, féltő, tanító szavai hiányában. |
- január 21 2010 09:39:06
megérintett a versed... |
- január 21 2010 14:04:55
Szomorú, mély érzésekkel teli, megkapó vers. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 21. hétfő,
Máté, Mirella napja van.
Holnap Móric napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
