A lélek ünnep-percében
Megfürdetlek imáimban,
Képzeletembe felrajzollak
És szívembe vésve elrejtelek,
Szád, -mi néma
Hol sok szó elbukott
Már nem számít mi volt,
Csak a csend
Ahogy ül be a szobámba…
Nézlek én,- kívülről,
Elveszve hideg vermemben
Őrizve tiszta lélekkel,
S hallom óceán-derűd
Melynek hulláma ha elterül
Ellágyít egészen…
Ezerszer öleltél
S akkor mindig
Magadhoz emeltél
Láthassam benned
Egy világ él értem…
Szemed sugara
Bevilágítja most a terem
Süllyedek hegyi kis ereken
Feléd úszva
Parttalan medrekben
Hátamon cipelem az időt…
bZsanna - január 19 2010 16:09:42
Kedves Ircsi!
Versed szép és elgondolkodtató, de mi a nehéz? Az emlékezet? Majd írd meg!
Szeretettel, bZs
rapista - január 19 2010 16:39:55
szépen megformált emlékezés, a metaforak is ülnek!
gondola - január 19 2010 19:42:29
Szia Ircsikém!
Valóban "NEHÉZ..." így, nagybetűvel. Talán egy picit könnyebb, hogy már látod leírva, hiszen kimondtad!
Puszi: J.
hubart - január 20 2010 13:39:02
Szuggesztív képek, gratulálok verdsedhez!
