|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
A félelem
Félek, mert nincs senki velem,
S ez a világ megöl engem.
Szememet a hollók tépik ki,
Mások rajtam fognak kacagni.
Nem lesz ki síromra virágot hozzon,
Se olyan aki értem könnyet hullason.
Próbáltam az életemet rendbehozni,
De semmi jót nem tudtam cselekedni.
Gyönyörködve nézem a levelek hullását,
S figyelem életem gyors elmúlását.
Szerettem volna másokon segíteni,
Helyette nem tudtam mást, csak ártani.
Megpróbáltam elbújni e világtól,
S újrakezdeni mindent, valahol máshol.
Ez se nagyon ment, tudom nagyon jól,
Bármerre néztem, kinevettek mindenhol.
Miért büntet engem ez a világ?
Lassan elszárad minden egyes faág.
A hulló levelek engem siratnak,
De rajtam segíteni ?k se tudnak.
Várom, hogy valaki rám felfigyeljen,
S ebb?l a Pokolból miel?bb kimentsen.
Tudom, hogy nem segít rajtam senki,
De megpróbálok még reménykedni.
Hamarosan a Reményem is elszáll,
A Halál Angyala majd megtalál.
Megpróbálok ellene küzdeni,
De mellette gyengének fogok t?nni.
Tudom, hogy jobb helyre fogok kerülni,
S ? ígéri, hogy megpróbál rám vigyázni.
Másoktól egy utolsó esélyt kértem,
De ?k nem értették, hogy az élett?l féltem. |
|
|
- szeptember 16 2007 17:27:17
A magány néha megöli az embert, de csak képletesen, mert kiút mindig van.Változni és változtatni kell önmagunkon, hogy értsenek és megértsenek s akkor majd szeretni is fognak. Ez az egyetlen járható út. Szép volt a versed. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
