|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Némán álltam a világban
Némán álltam a világban,
S rájöttem semmi sem hibátlan.
Tehetetlenül néztem magam elé,
Arcom fájón fordítottam ? felé.
Nem tudtam mit mondani,
Ajkam nem tudott szólalni.
Annyi minden hangzott volna,
Ha hangom el nem csuklott volna.
Körülöttem megsz?nt minden,
Csak némán álltál el?ttem.
Megsz?nt a mosoly ,a nevetés,
Azóta minden csak kesergés.
Elveszve dereng fel sok emlék,
Folyton csak azt kérdem ,Mért?
Mintha csak tegnap lett volna,
Úgy emlékszem minden sorodra.
Egyedül éreztem magam hirtelen,
Folyton csak mondogattam,nem-nem,
Nem akartam elhinni, hogy megtörtént,
Nem tudtam feldolgozni ezt a tényt.
Ma már csak szenvedek némán,
S csodálkozom könnyeim játékán.
Minden perc oly nehéz pillantás,
Soha többé nem kell senki más.
|
|
|
- szeptember 15 2007 20:48:18
Ne mondj ilyet Enik?, hogy soha többé nem kell senki más.Vannak ilyen pillanatok az életben és így is érzed, de minden változik, többször lehetünk szerelmesek és másfajta érzések kezd?dhetnek bennünk.A versed számvetés a boldogsággal, benne van a ragaszkodás, az emlékek fájdalmas, de mégis örömteli érzése.
Ma névnapod van. Gondolj arra, mennyi élmény, szeretet, jó és szép dolog vár még rád. |
- szeptember 15 2007 22:11:43
Nagyon szép és egyben szomorú ez a vers, csodálatosan fejezted ki a fájdalmat és az emberi ragaszkodást. Ilyen m?remekekért érdemes olvasni. Amúgy meg fel a fejjel. |
- szeptember 16 2007 13:11:32
Gyakran megesik, hogy az ember elveszíti a szerelmét. Ilyenkor gondolj arra, hogy van egy csomó ember aki szeret téged. Nagyon szép vers |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 19. szombat,
Vilhelmina napja van.
Holnap Friderika napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
