|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Egyszer a kék a maga
király pompájától megrészegülve,
Hanyagul oda kiáltott a többi színek:
Én vagyok a világ szépe!
Senki nem olyan felséges mint
én vagyok,
fönt vagyok az égen
szépen, kéken.
A sárga csak irigyen
bámult rá nem szól semmit,
de a vörös dölyfösen
tűzbe merengetek a szemeit.
Izzása elárulta amit
a bíbor is érzet:
Hagyjuk itt marára a kéket!
És tódultak a színek
egymás után,
keveregtek a térben
megfestve a világ
legszebb vásznát.
Büszke színünk nézet
utánuk lekezelő mosollyal,
menjetek csak
gondolta
jól eleszek itt magamban!
Nyilván tudják nálam az igazság,
és velem egy árnyalat sem
hasonlíthatja össze magát.
Ott kéklett a tér közepén
de aki arra járt rá se hederített,
az idő csak múlt,
teltek az évek.
Ragyogása csak egyre
alább hagyott,
és csak egy mondat
csenget szívében:
Magam vagyok.
És egy napnak reggelén
arra nézet ahol a többi szín élt,
zöldek, pirosak, lilák, smaragdok,
és meglátta a csodát:
Hogy együtt a sok szín
milyen sokat ér.
Szomorúan magára
tekintve ráébredt a
valóságra:
a többi szín
nélkül értéktelen
a világba.
Mert az árnyalatok és a különbségek
tesznek egyedivé minket,
és mások jelleme mellet
láthatjuk meg az igazi szépséget!
|
|
|
- december 20 2009 10:25:57
Kedves Cseba!
Tanulságos, igazságot jelenít meg versed.
Igazán nagyon jó lett.
üdv.gufi |
- december 20 2009 17:47:59
Káprázatos színvilágba, meseszerűen szőtted bele az igazságot, bölcsességet versedbe.
Maryam |
- december 21 2009 15:22:30
Nagyon érdekes. |
- december 22 2009 08:39:55
Nagy igazságot írtál le nekünk.Olyan meseszerű az egész, könnyed és mégis mély tartalom.Nagyon tetszett.
Szeretettel,Korin
BOLDOG ÉS BÉKÉS KARÁCSONYT MINDENKINEK |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
