|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
MELEG VAN
árnytalan meddő vágyban
megbicsaklik az ölelés
karja lecsúszik pőre testen
mint utolsó szalmaszálba
görcsbe fúló árva
hergeli a síma bőre és
sikkantani sem restell
hol kibomlik szomjas száj-
jal vakuló sötét forrás bokra
szélben lengő füves táj
felrohan a szelíd dombra
hasonló választ hoz a szél
ziháló ajakkal felesel
zárt aktjára tárva |
|
|
- december 18 2009 09:24:49
Szépek a megszemélyesítések és a hasonlatok a versedben, kedves István!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 18 2009 13:50:06
érdekes képeket görgettél..tetszett |
- december 18 2009 15:43:25
Nem néztem ki írta, de amikor elolvastam, rájöttem... Érdekes verseidel mindig meghökkentesz
Szeretettel, bZs |
- december 18 2009 17:17:02
Jó volt versed kapcsán a nyár forróságára emlékezni, habár egy meleg ágy is előidézi mind ezt az érzést.
Érdekes rímed: száj-jal, én kerülném, de ez én vagyok, Te mindig merészen alkalmazod egyedi stílusodat.
Szeretettel Joli |
- december 18 2009 19:44:15
Nagyon szép...
Maryam |
- december 19 2009 16:26:41
köszönöm! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
