|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Mint vízbe dobott kődarab
Úgy merülsz el gyűrött ábrándomban.
Kemények a kőfalak
Bár hinném, hogy van
Elég idő, de a percek egyre fogynak.
Majd ha izzó öled vágya
S az árként toluló gondolat
Kérgesedve sóhajt utánam
Páncélba feszítem érett akaratod.
Majd, ha rüggyé fakad Benned a tudat
Létedet megtagadom
S fakult reményeid nem találnak utat.
Széttárt karokkal hívhatsz
S ha fürösztenél még magadban
Akkor sem építek hidat
Agyamban kimúlt a pillanat. |
|
|
- december 07 2009 07:29:54
Kedves Maryam!
Nekem is tetszett, szép, magával ragadott a versed. Gratulálok!
Szeretettel:Marcsi |
- december 07 2009 07:34:31
Ismét jó volt olvasni Téged!
Köszönöm: Csaba |
- december 07 2009 08:41:40
Maryam kedves!
Sodrása, vágya, kívánsága van e versnek. Csak úgy vitt magával. És jó szellős 
Grt. Sancho |
- december 07 2009 10:16:58
szép lett |
- december 07 2009 16:56:23
Minden elmúlik eyszer....
Kifejező képsorok, érző lélek, mi felénk száll.
Szeretettel Joli |
- december 07 2009 20:46:03
fakadó rügyekbe
tagadott léttel
olvastam kétszer
olvastam százszor
keresve |
- december 08 2009 15:28:39
Nagyon tetszett. Választékos, kifejező. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
