|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Tapintható izgalom, tele a nézőtér,
Visszafojtott suttogás, a megigéző lét,
Majd kihunynak a fények, mindenki elcsitul,
A függöny felgördül, és minden arc kisimul.
Csodálatos díszlet és bűbájos jelmezek,
A történet kedves, szimpatikus jellemek,
Fantasztikus alakítás, mondhatni bravúr,
Míg a publikum vidáman tapsol ott 'alul'.
Eltűnik a külvilág, minden más, szabad,
Elvarázsol mindenkit, éber alig akad.
Kiszakadni a valóból, varázslatos élmény,
Eleven a fantázia, többet nem is kérnénk.
De legördül a függöny, megtörik a varázs,
A színész is csak ember, nincs már tagadás,
Vége az álomnak, fel kell már ébredni,
Órádon az idő, ideje lesz menni.
Kabátodért sietsz, mész a ruhatárba,
Egy kis dalt dúdolsz a sorodra várva.
Majd lehajtott fővel kilépsz a hidegbe,
Dideregve morogsz, kis űrrel a szívedben.
|
|
|
- december 07 2009 17:36:19
Imádom a színházat! A versedben felismerem a saját érzéseimet. Nagyon jól visszadtad az atmoszférát. A lényeg, hogy hiába van vége egy előadásnak, amit kapunk tőle, az valóban velünk maradhat. üdv: Heni |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 21. hétfő,
Máté, Mirella napja van.
Holnap Móric napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
