|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 I
Szavadból öntök kelyhet,
mert léted örök áramlás
nekem. A holt anyagból
virágzik ölelő mozdulatod,
s érzem hajlékony ágaidon
sután megpihen remegő kezem
Anyám, te tudtad már az
elején, nem kacaghatok önfeledten,
ha hív a dal. Mégis kiszínezted
nehéz árnyékok sötét palástját,
s úgy éreztem, lépésedre megrendül
az elérhetetlenbe magasodó fal.
Könnyem megszáradt bimbó
ezer apró csillag homlokán,
ha rezdül a fény. Csak most
látom, ott állsz a jóság hídján,
s távoli fuvallat zászlóját lengetve
lelkemet megérinti a sarjadó remény.
Te vagy az örök megmaradás,
a semmi üregébe értelmet
szóró türelem, a múlt idő
veled már elveszti a rangot,
s a jelen távolba lombosodó tenyerén
látomásba porlad a veszedelem.
Lüktető sóhajod izzó szalagján
elején, nem kacaghatok önfeledten,
ha hív a dal. Mégis kiszínezted
nehéz árnyékok sötét palástját,
s úgy éreztem, lépésedre megrendül
az elérhetetlenbe magasodó fal.
Könnyem megszáradt bimbó
ezer apró csillag homlokán,
ha rezdül a fény. Csak most
látom, ott állsz a jóság hídján,
s távoli fuvallat zászlóját lengetve
lelkemet megérinti a sarjadó remény.
Te vagy az örök megmaradás,
a semmi üregébe értelmet
szóró türelem, a múlt idő
veled már elveszti a rangot,
s a jelen távolba lombosodó tenyerén
látomásba porlad a veszedelem.
Lüktető sóhajod izzó szalagján
szemembe olvadt gyertyádból
a tűz ereje. Apró kavicsokból
nekem raktál hegyet az ég peremén,
a föld illatából nekem fontad a tavaszt,
emeljen magához a Megváltó szeretete.
|
|
|
- december 03 2009 13:51:18
Gratulálok, egyedi megoldású, szeretetben gazdag versedhez.
Szeretettel Joli |
- december 03 2009 18:33:16
nagyon szép vers |
- december 07 2009 15:44:13
Gyönyörű. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
