Egy év… nem több és nem is kevesebb.
Az élet, mely odébb tolja a kereket.
Megállunk néha, s körbe nézünk…
Oda adnánk a világon mindent érte, ha lenne rá annyi pénzünk.
Mindent és semmit, a végtelent és nem csak ennyit…
Ha kell, dühös paripaként vágtatnánk a roppant fellegekben,
Csak hogy elérjünk egy segítő kezet fenn a mennyekben.
Ha kell, milliárdnyi gyertyát gyújtanánk.
Egy kis fény tovább él, mint azt gondolnánk…
Ezernyi csillag fenn az égen ránk ragyog…
De a halál a fénynél korábban kopog.
Még látom… de már nem él, csak világít a kedvemért.
Rég elment már, itt hagyott. Álmát őrzik az égi angyalok.
A fény élteti, s ettől boldog ő…
Ezért hát a sok gyertya, s a világos temető…
