Ha én vagyok a hold Te vagy az én napom,
S ragyogok mindaddig míg arcodat láthatom.
A világnak gondjai, mint felhők úsznak tova
De minket egymástól nem takarnak soha.
Köröttünk csak csend és a csillagok,
És amit kimondok azt csakis Te hallhatod.
Miénk az éjszaka s néhány röpke óra,
De hiszem minden álom így válik valóra!
Maryam - november 01 2009 09:43:24
Gyönyörű párhuzam, tiszta, mély, vágyakozó szerelem, mégis benne van valami elérhetetlenség...
Remélem nem bánod, ha ellopom
Maryam
gufi - november 01 2009 14:57:44
Kedves Hidalgo!
Érzelmeidben nincs semmi kétség, jól sikerült a szerelemről festett kép.
üdv:gufi
Michael Strip - november 01 2009 17:17:05
Jaj de jó lenne! Bár minden álmunk valóra válhatna! SZép a versed! Örülök,hogy megosztottad velem a mondani valódat és ilyen szépen megírtad!
Üdv Misi
hidalgo - november 01 2009 18:29:05
Kedvesek vagytok és nagyon boldog vagyok, hogy ilyen szépeket írtok nekem.
Szabadon használhatod Maryam.
Én köszönöm!
Taygeta - november 01 2009 19:24:52
Nagyon tetszett , szép gondolatok.
Szeretettel Tay
majus - november 01 2009 23:00:02
Nagyon szép vers, kicsit titkzatos.
