Oly sokáig kerestem lelkemnek
hazáját, békéjét,
bejártam az univerzum
sok-sok zugát, rejtekét.
Dimenziók nyíltak,
világok tárultak,
a gyönyör kapujában
a könnyeim csak hulltak.
Szabadon szárnyaltam,
s a múltból az emlékek,
a csillagok szekerén,
hozzám is elértek.
Villámként hasított
a tudatom mélyéig,
hogy erre vágytam
és vártam sok ezer
fényévig.
Emberként érezni,
mi is a szeretet,
mily csodás és fájó,
gyengéd lehelet.
A világ messzi táján
végre rád találtam,
szívszentélyem a boldogságtól lángol,
nincs rá szó,
kimondhatatlan.
Hazaértem én is végre,
letérdelve mondok
köszönetet érte.
heaven - szeptember 27 2009 20:34:08
Drága Klára!
Átérzem minden mondatod. Nagyon szép.
Babian - szeptember 27 2009 21:09:32
Drága Tay!
Nagyon tetszik!!!
Lyza - szeptember 28 2009 15:51:47
Drága Tay!
Ez csodálatos!...Az én lelkemből is szóltál!...Gratulálok!...Lyza
gondola - szeptember 28 2009 19:14:38
Szia Taygeta!
Csak ámulok, és bámulok! Nagyon profi ez a munka! Remekül ötvözted a zenével és egyáltalán nagyon-nagyon tetszik!!!
Taygeta - szeptember 28 2009 20:08:05
Köszönöm, hogy megnéztétek.
Szeretettel Tay
winston - szeptember 28 2009 20:40:27
nagyon szép...
Nagy-nagy örömmel hallom és hiszem, révbe értél. A videót csak ez után nézem meg. Lesz összehasonlítási alapom, a képek és a muzsika ad-e valamit a mondanivalóhoz. Ad. Igen hatásosan.
Megjegyzések: a fényév nem idő-dimenzió, hanem egy irdatlan távolság. Te idő-mértékként használod. Helytelenül. Azért értem, mit akarsz vele mondani. Másik: nem világos, szeretetet, vagy szerelmet, vagy mindkettőt kaptad meg végre.
Jól műveled ezt a nem kis munkával járó műfajt. Grat!!!
Szertettel:
