|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
Madárka
Sötétlik az ég, fárad már a Nap,
Szívem dobbanása újra elmarad,
S lélegzetem visszatartva várok csendesen,
Várom, hogy társam végre én is meglelem.
Ágyamon üldögélve lesem az eget,
Csillagok játszanak szépen, kedvesen,
Az ablak nyitva áll, hibbantság, s remény,
Hogy madárka szobámba egyszer majd betér.
Csendben várva egyszer csak valaki benéz,
Megkarmolja arcom, vágyat hasít belém,
Körbejár, majd átölel, halkan kinevet,
Szél hozza szobámba a fagyos hideget.
Távozik, de ismét csak valaki benéz,
Szememben ismét csak felcsillan a remény,
Jön Sötétség, s Reszketés, a tökéletes páros,
Arcukon Nekik is csak gúnyt és megvetést látok.
Leülnek mellém, majd csevegnek kényelmesen,
Azt sugdossák, arcom már tényleg élettelen,
Kuncogásra nincs id?, jön hívatlan vendég,
Ajtó reccsen majd vörössz?nyeg gurul elé.
Szél tér be az ablakon, kíváncsi ki a vendég,
Mindenki az ajtót nézni, nekem az ablak kell még,
Lélegzetük fennakad, tudom már mi lesz,
Vállamon egy hideg kéz lassan megpihen.
Jéggé fagy a leveg?, már mindenki engem néz,
Koszos csuklyában lép be hozzám Reménytelenség,
Ránézek, majd elfordulok, biztos csak képzelem,
Nem lehet, hogy egyedül éljem le az életem!
Fekete bársonyt tesz le elém, valami van benne,
Arcán szomorúság ül, keze folyton megremeg,
Kibontom, majd sikoltok, mindenki csendben áll,
Kis koporsóban hozta el halott madárkám. |
|
|
- augusztus 29 2007 09:16:51
Szomorú lett a történet és az egész vers hangulata, de ez írójának csak pillanatnyi hangulatát tükrözi, szeretném, ha a Reménytelenség már árkon-bokron túl lenne. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
