Lágy fuvallat érinti arcomat, feledhetetlen illat kering a levegőben, s a nap lemenőben.
Nem győzöm e különleges pillanatot a szemeimmel tekinteni,
az orromon keresztül magamba szívni.
Elszakadni ettől a jelenéstől nem lehet, viszont aki átélte már ezt, csak az érti meg.
Mintha afrodiziákumot kaptál volna,
és tested pihesúllyal lebeg a földtől elválasztva.
Csak nem Aphrodité járt itt?
Vagy netán Cupido merészelte meg a gaztettet, hogy önzetlenül szerelemmel igézett meg?
Kedvesem, érezlek, bár még soha nem érintettelek meg.
Látomásba nyúló vallomás,
Ez csak a szerelem lehet semmi más.
Megérint, magával ragad, és visz a végtelenségig cipelve,
mint édes terhet hordoz magával megunhatatlanul körbe és körbe.
Nincs mentség erre, sem az érzésekre.
Ez lenne, hát az miről oly sokan mesélnek, mit regényekbe öltenek?
Kezdek kételkedni, de egyrészről hinni.
Csak ez lehet, más nem.
gufi - augusztus 04 2009 22:25:34
Kedves Eve!
Ez bizony maga a csodálatos szerelem,
a diagnózishoz nem kell orvosi egyetem.
Sugárzik versedből a boldogság érzete,
a Jóisten legfantasztikusabb tevékenysége.
üdv:gufi
Eve - szeptember 19 2009 20:46:56
Köszönöm a hozzászólásokat!Üdv:Eve
