|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Fényes napsugár,
aranyszín permetén,
opálszín szemed,
ragyog,
mint a fény,
mába ölelem,
a múlt rettegő árnyait,
rímbefont,
koszorúk sora,
szívemből megszületik.
Kóboroltam,
sivatagon át,
mint egy,
elveszett lélek,
fájó szívem,
lett volna a végzet.
Mégis otthonom lett,
lelked rezdülése,
pilymalló napfelkelte,
hamvadó tüzébe.
Érezd, most kezedre,
kulcsolt,
tenyerem ívét,
benne van,
vágyam,
ami, nem kísért.
Hozzádhúz az éj,
mint a mágnes,
lelkedre,
lelkem fesdd!!
Bársony hangú,
múzsád lettem én,
szívem,
csak szívedről,
mesél.
Halkan suttog,
benned a vágy,
szívem,
szívedbe lát. |
|
|
- július 29 2009 16:28:20
Köszönöm, hogy olvashatom a versedet. Nagyon szép! Üdvözlettel: Zeta   |
- július 29 2009 21:02:28
Kedves Kormi37!
Nagyon szép érzelmes vers........meghatott
Üdvözlettel:Bea |
- július 29 2009 21:34:51
Kedves Bársonyhangú Múzsa!
Gyönyörűen szól a suttogó hangja,
csodálatosan fog az ezerszínű tolla.
üdv:gufi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 23. szerda,
Tekla napja van.
Holnap Gellért napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
