A magány gyakran ölni tud,
de tenni ellene csak néhány ember tud.
És Te:
Nem teszel, semmit csak vágyakozol
és akár évekig várakozol.
Hiszed, hogy minden magától jön,
de vágyad lassan teljesen öl.
Nem jelenik meg vágyad tárgya
szíved bármennyire is kívánja.
És mikor elhatározod, hogy
életed társ nélkül csak gondot okoz,
hát magadhoz veszed régi késed
és szívszakadva ontod a saját véred.
S mi közben véred csorog,
sok ember könnye potyog.
És ezalatt te rájössz,
hogy vissza már nem jössz.
S halálod végs? perceiben,
mikor vér alig van ereidben,
rájössz nem csak várni kellett volna
a te fehér lovagodra.
Csak egy lépést tettél volna,
és életed már jobb is volna.
Nem lennél itt haldokolva
a túlvilág felé bandukolva.
De te már Életed kiontod,
szívedet eldobod,
s kik téged annyira szerettek
nem értik majd tettedet.
Majd szomorúan összecsuklasz,
többet már nem mulathatsz.
Életednek végleg vége,
testednek nincs már vére.
denes - augusztus 27 2007 11:47:13
Még szerencse, hogy régebbi a vers, mert az ember mindig valami rosszra gondol.Ezek a nehéz id?szakok, a megbánások, de a verssel ellentétben mindig van remény.Szomorú volt.
