Végidők Európája
a nap alatt lépkedsz
a pusztulásba sötéten.
Égig emelt Bábeleidet
magad rombolod
bűnös kezeiddel -
büszkeséged megrogyott,
napod bealkonyult.
Káin katonái
ígéretesnek indult
szép világodat
immár legyőzték -
Kísértethajó vagy
a föld tengerében;
antikrisztusi szellem
kormozza szellemed.
Nincs más út, nincs
más reményed az
Úron kívül, Ki
Igazság és Élet;
Emeld az égre szemed,
lásd meg szépségét,
s a szíved szaggasd meg
ne cifra gönceidet.
Találd meg szívedben
- talmi arany helyett -
valódi kincsedet,
zárd be füled a
hamis "igék" előtt,
s tanuld meg, hogy
a békesség egyedül
az Igazság műve.
Régebben írt versem "felújítása" (asszem aktuális)
