|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
The End
Fehér szobában, az ágyon fekve,
Álmatag ifjú a plafonra meredve.
Elméje ködös, ezüst szeme fakó,
Halk szuszogása alig hallható.
Az ágytól egy-két tabletta a földön elhagyatva,
Mellettük egy doboz van a földre dobva.
Az már szinte üres, tartalma semmi,
Ezen a dolgon nem lehet nevetni.
Elbódult tudattal motyog a srác,
Nem lát tisztán semmit sem már.
„Szerettem, akartam” ezeket mondja,
De, hogy mi volt az ok, azt senki nem tudja.
Izzadni kezd, a feje is zúg,
Homályos minden, már semmit sem tud.
Próbál felállni, visszahanyatlik,
Aki egyszer elmegy, az örökké alszik.
Szeme még nyitva, most akar küzdeni,
Előbbi tettét a földbe döngölni.
Egy valamit akar: nem most aludni,
Hisz, aki most alszik, az nem fog ébredni.
A kegyetlen hajsza győztese az álom,
Kaszásként a fiú utolsó leheletét várom.
Lassan csukódik le mind a két ezüst szeme,
Másoknak talán intő példa lesz a tette. |
|
|
- június 26 2009 13:20:21
Hányadik intő példa, kedves Alexa!
Mikor már késő, akkor nem lehet visszafordítani.
A fiatalok kiváncsiak, önfejűek, mindent ki akarnak próbálni, néha bizony rosszul sülnek el dolgok.
Kifejezó versedhez gratulálok.
Szeretettel Joli |
- június 26 2009 15:59:53
Szia Alexa!
Már olvastalak, most ismét. Komoly, kemény verset írtál, jól megragadva a lényeget. Csak... hát... aki benne van, nem éri fel ésszel szavaidat.
Tetszett írásod.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
