|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
Érzelem a szívemben körtáncot jár.
Ki lennék? Tán egy kisbojtár?
Bojtár voltam egykoron, feln?ttem,
S nyájam, bíz szívvel, terelgettem.
Fehérlelk?, délceg ifjú voltam,
A szívemb?l, mindig csak adtam.
Kis tanítványaim is már feln?ttek,
Gyakorta látogatnak, tanítani jönnek.
Hozzám, tanítani, hogy ne féljek szeretni,
Engedjem szívem rozsdáskapuját kinyitni.
Sok gondnak fut homlokomon a ránca,
Mint fának szerteágazó, megannyi ága.
Igen, vágyom a melegségre, a t?zre,
A szeretet - virágokkal tarkított- mezejére!
Félve lépek ki földjére mámornak.
Vajon elég hegyes a nyila Ámornak?
Az izzó acélkörül a leveg? is vibrál,
Közelében a jég, lassan párává alakul, s szitál.
Harmatcseppként ereszkedik alá, az megül lelkeden,
Gyémánttá változhat, nem múlik máson, csak szíveden.
Ha nyúltál már t?zbe, érezted, hogy fáj a lángja,
Ez int hát bölcsen, a túlzott óvatosságra. |
|
|
- augusztus 19 2007 07:00:56
Kedves Zoli4
Gyönyör?en megírtad, hogyan lesz a délceg, és lelkét bátran nyújtó ifjuból, tapasztalt, ovatos, és b?lcs férfi.Ám szerintem ámor nyila hegyes És akkor aztán a bölcsesség nem mindig van topponTetszett, mint minden versed:Kriszti |
- augusztus 19 2007 07:23:12
Kriszina kedves, ez így igaz.... ha szerelmes az ember, nincs magánál, ha magánál van, nem szerelmes
Köszönöm
Zoli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
