|
 Vendég: 69
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Halvány lámpafénynél ülve kérdem meg a magánytól:
mond, hogy jutottam erre a sorsra?
Mikor lett eldöntve, hogy egyszer
itt kell ülnöm veled egyik éjszaka?
Korán jöttél, és későn távozol.
Messze még a pirkadat,
és a Hold is csak most jött fel.
Az élet kapujában állok
s te fogod a kezemet.
Félsz attól hogy leesem,
hogy elszakadok tőled.
Nem engedsz, magadhoz láncolsz.
Az összes könnyem eltűnt,
képtelen vagyok sírni.
A szemem is megszokta látványod.
S, hogy mikor? Nem tudom.
Már hiányozna lényed, ha eltűnnél,
ne menj, maradj mellettem.
Nem kell már más nekem,
csak a közelséged.
Az én társaságom csak te vagy,
nem pedig az emberek.
Te mindig mellettem vagy,
soha nem mész el.
A magány az én társaságom,
mellettem van mindig, és örökké.
|
|
|
- április 19 2009 13:49:31
szép lett.. |
- április 19 2009 13:53:52
Kedves Freiheit!
Kérdésed nem egyedülálló,még nagyon sokan megkérdezik.
Jól megírtad versed, de itt válasz nem találtatik.
Ez a sors fursca fájdalmas fintora,sok ember nemtudja,
hogyan került erre a sorsra,lehetséges,hogy mégis meg van írva?
üdv:gufi |
- április 20 2009 12:32:16
Fel a fejjel, bízom benne minden jóra fordul! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
