|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
Szabad
A képed nézem s emlékszem talán,
Volt egyszer egy barna fiú s egy fehér lány.
Akik éltek s reméltek valamit,
Úgy gondolták, majd ketten együtt lesznek valakik.
Az évek csak múltak sebesen,
Az eltöltött szép percek gy?ltek rendesen.
De a fiú s a lány egyaránt,
"Azt" a percet várják még most is talán.
A percek is elmúltak, elt?ntek hírtelen,
S a várakozásból megszületett a félelem.
Ez a félelem nem testi félelem volt,
Hanem az egyedül lét a magány, s ez tarolt.
Szívüket tarolta s nyomta a kín,
S tudták jól szívük ezzel már el nem bír.
Együtt éltek három hosszú évet
És reméltek egy sokkal szebb, s jobb külön életet.
Hogy mit?l reméltek? S ez miért nem jött el?
Hát mert a fiú valakinek azt mondta: "Ez a lány már nem kell!"
A történet aztán itt fordult egy nagyot,
A fiú s a lány ismét összetalálkozott.
Bár a lányban többé már nem volt bizalom,
Azért reménykedett benne, a fiú többé már nem hagyja ott.
De a lánynak el kellett mennie messzire, elutazott.
Oda hová a fiúval el nem juthatott.
Tíz nap voltak távol, egymástól messze,
E közben a fiú szemét másra vetette.
Eljött a nap mikor a lány hazatért,
Érkezésekor még nem látta kedvesét.
Próbálta hívni, de mind hiába
A fiú nem adta magát a lány tudtára.
Aztán egy nap múlva a fiú felhívta
És tudatta vele, hogy nincs munkáltatója.
Kirúgták ?t és mind hiába,
Felhívta a lányt szörny? nagy bajába.
A beszélgetés megvolt, de akkor nem derült ki,
Hogy a fiút jobb többet nem hívni.
Hisz a szül?k adták a leány tudtára,
Megcsal ez a fiú, te hófehér leányka.
A lány nem tudta bánatát, hogy leplezze
Inkább elbújt egy szoba kicsiny szegletébe.
Hogy fájdalmát ne lássa senki soha,
Úgy gondolta el megy majd "ODA".
Elmegy oda ahol senki se bántja,
Ahol lesz barátja, családja.
De az élet megint másképp hozta. ? úgy gondolta:
Ér-e annyit ez a fiú, hogy életét magától megfossza.
Hát úgy gondolta nem ér bíz az annyit,
Inkább elmegy innen, elköltözik.
És most itt járunk, a lány gondolkozik,
Elmegy innen, tovább áll megint.
Talán nyugalmat és békét hoz majd neki.
Talán a nagy városban majd lakik valaki,
Aki szívét ellopja és eltompítja agyát,
Nem fog gondolni a fiúra soha már.
Szívéb?l kitépi, eldobja magától,
Ami összekötötte ?ket, az többé már nem gátol.
Ledobja a láncokat és újra szabad.
Élheti életét boldogan és most már neki is mindent SZABAD.
2005. augusztus 26. |
|
|
- augusztus 17 2007 10:14:59
Kedves Ica teljesen jól látod a dolgokat.A legjobban a magánytól félek, hogy egyedül maradok.És igen a megszokás az nagy "Úr", de léptem és most ismét nem egyedül belevetettem magam a nagy bet?s "ÉLETBE".Végre 7 év után ismét élhetek.puszillak Heni |
- augusztus 17 2007 13:38:41
Szépen megírt, sorbarendezett történet volt ez a szabadság igéretével. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
